A debreceni négyes ikrek anyukájának varázsfegyvere a türelem és a pozitív gondolkodás

Beával, a debreceni 4-es ikrek anyukájával beszélgettünk, mert egy ilyen fantasztikus csoda mellett nem tudunk csak úgy elmenni. A hír hallatán egyből felkaptuk a fejünket és elhatároztuk, hogy megajándékozzuk őket egy Monello baby&more baba-mama ajándék csomaggal, hogy ezzel is segítsünk nekik a napi rutint.

Egy fantasztikusan erős, pozitív, sok-sok energiával megáldott de szerény nőt, anyukát ismertünk meg Beában, aki mintha arra született volna, hogy ezt a 4 pici emberkét felnevelje és útnak indítsa. Mostanra sikerült megoldani, hogy Beának legyen egy kis ideje mesélni nekünk, nem akartunk túl korán betolakodni az életükbe.


Először is arra lennék kíváncsi, hogy amikor megismerted a férjedet, – aki szintén 4-es ikerként született és nőtt fel -, és komolyra fordultak köztetek a dolgok, megfordult –e a fejedben, hogy nektek is ikreitek lesznek?
„Természetesen meg.  Amikor elterveztük, hogy babát szeretnénk, reménykedtünk benne, hogy ikrek lesznek. Persze a négy babára álmunkban sem mertünk gondolni.”

Érezted –e, amikor megtudtad, hogy állapotos vagy, hogy többen vannak? Hogyan reagáltatok azon a bizonyos ultrahangon?
„Érezni nem éreztem semmit. Érdekes módon elkerült az összes terhességi „nyavalya”. Viszont az első vizsgálat nagyon vicces volt. Nem tudom, hogy ki lepődött meg jobban – a Doktornő vagy mi-, amikor közölte, hogy hát bizony itt négyen vannak!
Az első perctől fogva csak örülni tudtam. Szerencsére férjem is hasonlóan viszonyult a hír hallatán. Megkönnyítette a helyzetet, hogy a családban már volt egy pozitív példa, ami bizakodásra adott okot. Én egyébként egykeként nőttem fel. Éppen ezért anyukám már jobban aggódott, amikor megtudta, hogy négyszeres nagymama lesz. Természetesen nagyon sokáig nem mondtuk el ismeretségünkben az igazságot. Mindenki csodálkozott, hogy hogy lehet ekkora pocakom. 12 hetesen félidősnek néztem ki, 24 hetesen, amikor a szokásos vizsgálatra jöttem a Klinikára, a szülőszobához irányítottak a portán. ”

Bea, azt hallottam, hogy az első egy hónapban miután a férjed visszament dolgozni teljesen egyedül voltál az ikrekkel. Számomra, egyszerűen felfoghatatlan, hogyan lehet egyedül 4 pici babát ellátni?
„Ez azért nem teljesen van így. Miután hazajöttünk, mindenki a családban bevetésre készen állt. Napközben a nagyszülők segítettek nekünk, viszont az éjszakákat az első két hét után már egyedül vittem. Nagyon sok köszönettel tartozunk a városnak is. Debrecen megteremtette a lehetőségét annak, hogy többes (legalább hármas) ikrek születésekor a szülők otthonukban kaphassanak segítséget a gyermekeik gondozásához. Azaz kisgyermeknevelők házhoz menve segíthetnek nekünk. December 19-én jöttünk haza a kórházból és január elején már jött is a segítségünk Viki személyében. Nagyon sok köszönettel tartozom neki is. A kezdeti bizonytalanságomon is nagymértékben segített túllendülni.”

Éjszaka tudtál aludni? Volt valamilyen varázsfegyvered?
„A túlélés volt a cél.  Az első két hónap – nem tudok szebben fogalmazni- kegyetlen volt. Azt hittem jobban fogom bírni. Volt olyan nap, amit fél óra alvással vészeltem át. Főleg az éjszakák voltak nehezek. Az elején próbáltam egyszer kétszer párosával etetni őket, viszont nem nagyon tetszett nekik ez a módszer, ezért feladtam. Így 2-2,5 óra volt az etetési idő éjszakánként. Mire befejeztem az egyik kört, fél óra szünettel már jött is a következő…”

A cumi jó barát?
„A cumi valóban jó barátunk mind a mai napig.
Azóta persze sokat ügyesedtek a babák. Bevallom, nagy szerencsénk van velük. Félve merem elmondani, ne hogy megszakadjon a jó szériánk, de az utóbbi 2,5-3 hónapban már átalusszuk az éjszakákat. Este nyolckor lefektetjük őket és reggel 7 körül ébredünk. Természetesen tudom, hogy a fogzás befolyásolhatja az alvásukat, de azért bizakodunk a jövőt illetően.”

Hogyan telnek a napjaitok? Van már egy kis rendszer az életetekben?
„Bizony van! Jelentem van bevált napirendünk is. Hétköznap Vikivel visszük a műszakot, este férjemmel, hétvégén pedig a nagyszülők is jönnek. Sokat segített a jó idő is. Minden nap levegőzünk a babákkal, sokat javított a közérzetükön a friss levegő. Ha vendégek jönnek, általában mindenki meglepődik, hogy nincs nálunk nagy hangzavar. Persze tisztában vagyok vele, hogy más lesz a helyzet pár hónap múlva. Ez még egy nyugisabb időszak.”

Szoktatok járni sétálni? Mert ha jól tudom, nincs 4 ikres babakocsi. Egyébként pedig tudtok az utcán haladni? Nem állítanak meg folyamatosan titeket?
„Valóban nincs 4 ikres babakocsi, két kettes iker kocsival oldottuk meg végül. Azért nem minden nap szoktunk sétálni. Szerencsére van kertünk, így sokszor elég szokott lenni, ha az udvarra toljuk ki őket. Így alszanak kb. 2-3 órát. Sétálni általában hétvégén megyünk, és ahogy te is említetted volt már néhány eset, amikor megállt a forgalom az utcán. A legviccesebb, amikor orvosi kontrollvizsgálatokra megyünk. Ilyenkor mindig egy kisebb tumultus alakul ki körülöttünk.„

Ha oltásra mentek, az is egy nagy menet lehet. Ez hogy zajlik? Amikor az első kapja az oltást, már sír a többi három is együttérzésében?
„Persze szokott lenni egy pici sírás, de a legtöbb alkalommal viszonylagos csendben abszolváljuk ezeket a látogatásokat. Szerintem, ha nagyobbak lesznek, hangosabbak leszünk.”

Ez lehet, hogy buta kérdés, de hogyan tudod észben tartani, hogy ki az, aki már evett, fürdött, kapott tiszta pelust stb?, én olykor még a két 1,5 év korkülönbséggel született gyerekemnél is elfelejtettem, hogy is állunk. Van erre valamilyen taktikád? Jegyzeteled?
„Az elején nehéz volt számomra is követni. Éppen ezért a kezdetektől fogva mindent dokumentáltunk: ki, mikor mennyi anyatejet vagy tápszert evett, mikor kapott utoljára pelust, illetve különböző színű cumisüveget vettünk. Mostanában már van egy kialakult ébredési sorrendünk, amit a nap hátralevő részében is alapul tudunk venni. Az esetek 95%-ban Jázi>Flóra>Pisti>Bogika sorrend áll fent.”

Mennyi idő után tudtátok megkülönböztetni őket? Vagy a karjukon a névszalagot még egy ideig rajtuk hagytátok?
„A két „kicsivel” (Jázmin és Flóra) voltunk az elején gondban. Idegen szemnek még most is nagyon nehéz megkülönböztetni őket. Az elején minket is a karszalag segített, viszont most már más a mimikájuk, más a természetük, így könnyebb dolgunk van. Viszont nagyon egyforma a hangszínük még mindig. Ha mondjuk, valamelyik felsír és nem látom őket, nem mindig tudom egyből eldönteni, hogy melyikük jelzett. Érdekes, pedig nem egypetéjű babákról beszélünk.”

Milyen a babák karaktere? Van már aki inkább rád, vagy a férjedre hasonlít?
„Gyakran szoktunk ezzel viccelődni. Mindegyik baba apukára hasonlít, egyik babában sem látom magam. Ha valaki anno azt mondta volna nekem, hogy zöld szemű babáim lesznek, kinevetem.
Egyébként mind különböző karakter. Bogika a legnyugodtabb, ő egyedül is jól eljátszik sokáig. Flóra hobbija a mosolygás, nagyon könnyű megnevettetni. Jázmin nagyon anyás. A szeme sarkából mindig figyel, követ. Pistike pedig egy komoly fiatalember, nagyon jó étvágya van. Általában ő eszi meg a csajok maradékát is. ”

Te aztán egyből a mély vízbe csöppentél, 4 újszülött mellett is van ideje az embernek azon gondolkodni, hogy most ő elég jó anya –e, mit hogy kéne csinálni inkább és vajon miért fáj a hasa és miért sír és miért nem alszik? Vagy a túlélésre megy ki a játék és ilyen gondolatok eszedbe se jutnak, csak az, hogy mikor dőlhetek már le egy fél órára?
„Fokozatosan beletanultunk ebbe az új élethelyzetbe. Mi nem tudjuk, hogy milyen lehet egy babával, mi ezt szoktuk meg, nekünk ez a természetes. Az elején persze gyakran voltam bizonytalan, tanácstalan. Rengeteg segítséget kaptam a kórházban is. Sokat tanultam a koraszülött osztály nővéreitől az ott töltött idő alatt. Olyan volt, mint egy jó felkészítő tábor.
Persze bennem is gyakran megfogalmazódnak az általad említett kérdések. Főleg az első 2 hónap volt nagyon nehéz, valóban a túlélés volt a cél. Sajnos nem sok mindenre emlékszem abból az időszakból.
Mostanra szerencsésen alakult a helyzet. Amióta átalusszák az éjszakákat, semmi probléma sincs velük (és a szülőkkel sem). ”

Van időd babusgatni őket?
„Persze van. Annyi idő nyilván nem jut nekik, mint egy gyerekre, de igyekszünk jól beosztani az időnket.”

Mit üzennél a többi Monello Maminak? Van valamilyen jó tanácsod nekik, akár a napirendet, vagy a babák körüli teendőket illetően?
„Mivel a mi helyzetünk közel sem szokványos, ezért általános dolgokat vagy okosságot nehéz lenne mondani. A türelem és a pozitív gondolkodás sokat segít nekünk a mindennapokban. Munka van velük, de gond nincs. Nagy szerencsénk van. :)”

Hálásan köszönjük, hogy bepillantást engedtél a mindennapjaitokba, és ezzel inspiráltad a többi anyukát, akik lehet, hogy így ha rád gondolnak, kicsit rózsásabban látják a napi káosztés erőt merítenek abból, amit te napi szinten csinálsz ezért a 4 pici emberkéért. További jó egészséget, erőt, nyugodt éjszakákat, kiegyensúlyozott nappalokat és kitartást kívánunk a pozitív gondolatokhoz!

Az ikrek közben már a második kör Monello baby&more Kiscsillagot használják, a babák pedig nőnek és telik az idő…

A cikkben szereplők képek Ildikó és férje tulajdona, kérjük az engedélyük nélkül ne használják fel őket.
További babás-mamás cikkekért, érdekességekért, fotókért és nyereményjátékokért kövessétek a Monello baby&moret a Facebook és az Instagram oldalainkon. Minden kedvelésért nagyon hálásak leszünk!

Hamarosan indul APÁK NAPI  J Á T É K -unk a Facebook oldalunkon! Tartsatok velünk!

Oszd meg!